A visegrádi négyek és a dezinformáció

Szerző: Pavel Nikolic

Napjaink gyors technológiai fejlődése miatt az információs térben zajló események és cselekmények kulcsfontosságú jelentőségre tettek szert. Az információ hatalma természetesen nem új jelenség. Az információt már nagyon régóta használják fegyverként. A modern technológia azonban megkönnyítette és egyben veszélyesebbé is tette a dezinformáció használatát. Egyre növekvő adatmennyiség és információ áll rendelkezésünkre, könnyebb elérhetőséggel és nagyobb hozzáférhetőséggel. Ez a helyzet lehetőséget is teremt arra, hogy rossz szándékú szereplők beszivárogjanak a kommunikációs csatornákba és szándékosan félrevezető és hamis üzeneteket terjesszenek. Az ilyen akciók céljai különbözőek lehetnek. Ezek között szokták említeni például a zavarkeltést, a kétségek, bizonytalanságok ébresztését, a vélemények manipulációját, és a különböző elgondolások és értékek hiteltelenítését, megváltoztatását és megtámadását politikai, gazdasági, ideológiai vagy esetleg katonai céllal. Az álhírek és a hamis információk világszinten is képesek lehetnek az események befolyásolására.

A dezinformációs technikák közül a legismertebb talán az angolul 4D-nek nevezett módszer. A 4D a következőkre utal: „dismiss” (elutasítás), azaz a tények nyílt semmibevétele vagy tagadása; „distort” (torzítás), azaz a valóság szándékos eltorzítása, az események leírásának meghamisítása; „distract” (elterelés), azaz a figyelem elterelése alternatív beszámolók vagy hazug történetek bemutatásával; és „dismay” (megrémítés), azaz fenyegetések és megfélemlítés használata. A félretájékoztatásnak és a dezinformációnak számos fajtája létezik. Az alábbi ábra segítségével megkülönböztethetjük az egyes típusokat:


Az információs rendellenesség 7 kategóriája (Claire Wardle, First Draft)

Az álinformáció veszélyeit illusztrálandó az MIT kutatói a Twitteren 2006 és 2017 között megjelent tartalmakat elemeztek.  A kutatók arra jutottak, hogy a hamis történetek gyorsabban, messzebbre és szélesebb körben terjedtek, mint az igazság. A hazug pletykák és álhírek egész egyszerűen több embert értek el, mint a valós hírek. Az álhíreket 70%-kal nagyobb eséllyel tweetelték az emberek, mint az igaz történeteket. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a valós híreknek körülbelül hatszor annyi időre volt szükségük, mint az álhíreknek, hogy elérjenek 1500 embert. Ennek oka többek között az, hogy a hamis hírek gyakran érdekesebbek, fontosabbnak tűnnek, rájátszanak az előítéleteinkre, azaz sokkal inkább megosztásra sarkallnak, mint az igazság.

Kelet-Közép-Európa négy országa, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlováka alkotja az úgynevezett visegrádi négyek csoportját. Ezek az országok természetesen sokban különböznek, de rengeteg mindenben hasonlítanak is. Hasonló a pártállami múltjuk, és a rendszerváltás után mindegyikük hasonló elhatározással akart nyugati demokráciává és az euroatlanti integráció részévé válni. Ami még szintén közös bennük, hogy az elmúlt években mind a négy ország oroszpárti dezinformációs kampány célpontjává vált. Mind a négy ország „nemzeti” kiberterében kialakultak a megtévesztő információ terjesztésére szolgáló csatornák. Lengyelországban és Csehországban a problémát főként  „ellenséges vagy nem baráti harmadik felek akcióinak eredményeként” értelmezik. Szlovákia és Magyarország sokkal kevésbé aktívan áll a dologhoz.

Ha a Kreml-párti dezinformációt vizsgáljuk, azt látjuk, hogy mind a négy országban a fő célpont a közvélemény, az Európai Unió és a NATO támogatottsága, az országok intézményei és demokratikus alapjai. Ha azonban a „kereslet” oldaláról nézzük a problémát, és azt próbáljuk megtudni, hogy a dezinformáció hogyan befolyásolja a közönség véleményét és tetteit, legelőször is a közönséget kell megvizsgálnunk. Az oroszbarát, Kreml-párti dezinformációról az Európai Unió East Stratcom Task Force nevű egysége már 2016-ban jelezte, hogy a dezinformációs kampányok erősödnek Közép-Európában és egyre inkább a helyi közönségekre szabják üzeneteiket. A V4-es országok társadalmaiban a dezinformációra leginkább fogékony csoportok közé tartoznak a fiatalok és az idősek, valamint a kisebbségek és a radikális nézeteket valló polgárok.

Van azonban néhány különbség a négy ország között, amely meghatározza a V4-eken belül az egyes országokra irányuló dezinformációs kampányok jellegét és eszközeit. Ezek közé tartozik a négy ország különböző politikai és gazdasági irányultsága, a politikai színtér és a pártok értékei közötti különbség, valamint a médiaszereplők helyzetében és a média sokszínűségében látható különbségek. Fontos különbséget jelent a dezinformációs kampányok jellegét és eszközeit illetően még az is, hogy a közvélemény az egyes országokban hogyan viszonyul az ország stratégiai irányultságához, illetve hogy a lakosság mennyire nyitott a Kreml-párti propagandára.

A GLOBSEC nevű szlovák kutatóintézet tanulmánya szerint a négy ország közül a bomlasztó külföldi hatásoknak Magyarország tud a legkevésbé ellenállni, míg Szlovákiát találták a második legsebezhetőbbnek. Csehország lett a harmadik, és Lengyelország a negyedik. A tanulmány Oroszországot állítja a középpontjába, mivel az euroatlani térség szomszédságában Oroszország a legfontosabb olyan szereplő, amelynek lehetnek bomlasztó politikai céljai.

A GLOBSEC tanulmánya arra is rámutatott, hogy a közvélemény igencsak különbözik az EU-t, a NATO-t és Oroszországot illetően a négy országban. Szlovákiában találták a társadalmat a leginkább oroszbarátnak, és itt volt a NATO támogatottsága is a legalacsonyabb. Csehországot lehet a visegrádi négyek legeuroszkeptikusabb tagjának tekinteni. Itt a legkevésbé népszerű az EU. A magyarok nyugatbarát hozzáállása kiderül az EU és a NATO egyaránt magas támogatottságából. Végezetül pedig Lengyelország a leginkább „Euro-optimista,” NATO-párti (és USA-párti) a négy ország közül. Ez az Oroszországgal közös kalinyingrádi határnak és az Oroszországra irányuló történelmi bizalmatlanságnak köszönhető. Ebből is látszik, hogy a régión belül is nagy különbségek vannak a közönségben. Ez megmagyarázza, hogy a Kreml-párti dezinformáció eszközeinek és üzeneteinek miért kellett országspecifikussá válnia.

Végezetül jegyezzük meg, hogy a dezinformáció elleni küzdelemben kulcsfontosságú a médiaműveltség. A dezinformáció hatékonysága egy adott országban szorosan összefügg a médiaműveltség szintjével. Az Eurostat szerint az EU 16-29 éves korú népességének 80%-a  napi szinten használja az internetet és a közösségi oldalakat.. A rengeteg megbízhatatlan és eltorzított információ közepette a felhasználók ítéletén és tudatosságán múlik, hogy felismerik-e és elutasítják-e az álhíreket és a dezinformációt. A médiaműveltség fejlesztésével fejlődik a kritikus gondolkodás és az információfogyasztás tudatossága. A médiaműveltség hozzájárul a média felelősségének kialakulásához, és segít abban, hogy az egyén szintjén tudatosabban kezeljük a dezinformációt és jobban ellenálljunk neki.