Kína: Háború dezinformációval

„Minden háború alapja a megtévesztés.”

- SUN CE: A HÁBORÚ MŰVÉSZETE

Szerző: Papp Gábor

Egy terv mind felett:

Minden történelmi periódusnak megvan a saját forrása a hatalomhoz. Az előzőekkel szemben ma ez nem csak materiális, nem föld vagy gyárak tömkelege, hanem valami ennél sokkal komplexebb. A tömegmédia, az új média és a közösségi hálók – meg persze sok egyéb – megjelenésével az információ (big data) lett a hatalom záloga, elsődleges kulcsa. Ugyanakkor az információ komoly fenyegetés is. Az „információs rendellenességnek” sok arcát ismerhetjük, de közülük is a dezinformációnak és a politikai propagandának van a legnagyobb ráhatása a demokráciánkra, mivel ezek könnyedén képesek „betörni” és/vagy megosztani teljes nemzeteket,. A radikális és populista politikusok felhasználják a propagandát és a dezinformációt – és a demokratikus megválasztásukból adódó legitimitásukból azokat az intézményeket is, amelyeknek meg kellett volna állítaniuk őket -, hogy megszerezzék és megtartsák a hatalmukat.

Már most sok példát ismerhetünk erre, a legtöbbet Európából (főleg Közép-és Kelet-Európából) és az USA-ból (elég a 2016-os elnökválasztásra gondolni), ahol jól megmutatkozott az orosz propagandagépezet olajozottsága.

De mi van akkor, ha azt mondom, tudok valami sokkal veszélyesebbet az öreg északi óriásmedvénél. Ez pedig egy sárkány Keleten. Ahelyett, hogy tüzet okádna, más taktikákhoz kell folyamodnia.

Egy ideig abban a hitben éltünk, hogy Kína boldog az USA árnyékában és elfogadja a világot úgy, ahogy az van, a Nyugat irányítása alatt. Azonban megtörtént a kínai csoda, az óriási gazdasági növekedés, ami után egyértelművé vált, hogy Kína többet akar, mint gondoltuk.

Az egyik legjobb példa, ami megmutatja, hogyan távolodott el Kína a magasra tett mércéinktől az, amikor Hszi Csin-pinget élethosszig megválasztották elnökké 2018-ban. A Nyugat elbukta 25 éves fogadását Kínát illetően. A nyugati vezetők abban bíztak, hogy a gazdasági felzárkózás majd arra ösztönzi Kínát, hogy átálljon a kapitalista piacgazdaságra. Az elképzelés szerint ahogy az emberek egyre jobban élnek, úgy egyre jobban akarják majd a demokratikus szabadságjogok és a jog uralmának érvényesülését Kínában. Nem így történik.

Kínának azonban ma már nagyon komoly ambíciói vannak. Nem véletlenül: Kína roppant fontos játékos. Katonai ereje Oroszországéval vetekszik, és egyre nő. Nem is beszélve a gazdaságáról, ami a második legnagyobb a világon, ha nem az első.

Kína a neokolonializmus eszközeit használja, hogy növelje befolyását: több trillió dollárt fektet be hatvannál is több, javarészt szegény országban Ázsiában, Európában, Afrikában, a Közel-Keleten  és a Csendes-óceán térségében. Azon van, hogy felélessze a Selyemutat, más néven az „Egy Övezet – Egy Út Kezdeményezést”; Globalizáció 2.0-át akar, hogy az új világrendben tündökölhessen.

Az USA-val vívott kereskedelmi háború csak tovább ösztönzi Kínát, hogy elérje ezt a célját, és arra kényszeríti, hogy még tovább menjen. Hogy többet fektessen a hadászatába és új eszközöket találjon arra, hogy legyőzze azokat, akik az érdekei útjában állnak. Ez az újfajta gazdasági hidegháború egy új világ hajnalát jelzi, ugyanis Kína gazdasági és katonai ereje miatt az USA izolációs stratégiája most sokkal komolyabb következményekkel járhat, mint korábban.

Azonban ne feledjük, hogy Kína miattunk lett ilyen hatalmas. Kihasználtuk óriási népességét és olcsó munkaerejét, és most ő használ ki minket. A legnagyobb bizalmunkat élvező technológiai úttörőink, akik oly sokat szónokolnak erkölcsről és emberi jogokról a Szilícium-völgy akolmelegéből, megfeledkeztek ezekről az elvekről, amikor Kínát akarták „bekebelezni.” A Google-t már egyszer kirúgták onnan, de ő nem akarta feladni azt az óriási lehetőséget, amit Kína jelent számára. Most az internet jövőjét nyújtja át Kínának azzal, hogy csöndesen kollaborál a kormánnyal egy új, cenzúrázott kereső („Dragonfly”) létrehozásában, amely majd képes lesz kiszűrni a kínai kormány feketelistáján szereplő weboldalakat és szavakat.

Az első vonal: A kódok hadserege

Mint minden kormány, úgy a kínai is a saját polgárain próbálta ki először a megtévesztés új eszközeit. Hátrahagyta azokat a jellegzetes politikai propaganda-plakátokat, amelyeket a történelemkönyvekben láthattunk. Ehelyett megteremtette a saját korlátozott internetét a kínai nagy tűzfallal („Aranypajzs projekt”). Másrészről ott vannak azok az applikációk, amelyek a kormány üzenetét terjesztik. Ilyen a Weibo, a Baidu vagy a WeChat, ahol a felhasználóneveket összekötötték a rendőrségi adatbázissal. Vagy a „Xuexi Qiangguo”. amely Kína elsőszámú high-tech propaganda eszköze. A neve annyit tesz: „tanulj, hogy Kína erősebb legyen”. A célja egyszerű: terjeszteni a Kínai Kommunista Párt üzeneteit és megtanítani a fiatalokat a „megfelelő” politikai gondolkodásra.

Ezt az applikációt az Alibaba fejlesztette ki. Az applikáció letöltőit – és sokszor kötelező letölteni – elért pontszámaik alapján rangsorolják, és gyakran még ajándékokkal jutalmazzák is. Mi ez, ha nem a digitális önkényuralom propagálása?

És hogy milyen hatalmasak is a kínai technológiai cégek? Amíg 2013-ban a világ 20 legnagyobb technológiai óriása közül 13 jött az USA-ból és csak három Kínából, 2018-ra ez megváltozott. Most 12 amerikai és 8 kínai cég van a top 20-ban.

Kína azonban az applikációknál is tovább ment: létrehozott egy társadalmat, ahol a megbízhatóságod alapján osztályoz a kormány. Ez a társadalmi kreditrendszer. Meglehetősen orwellinek hangozhat elsőre, de ez nem egy újabb disztópia, ami csak a fejünkben létezik.  Kína jelenleg is ennek az óriási megfigyelőhálózatnak a kidolgozásán fáradozik. Xinjiangban már működik a rendszer, itt többmillió ujgurt és egyéb muszlim kisebbséget tartanak megfigyelés alatt és nevelnek át. Nem véletlenül nevezték Kashgart börtönné változott városnak.

Tajvan a Kína által tökéletesíteni kívánt külföldi befolyásolás tökéletes példája. Egyesek szerint ez most a dezinformációs háború frontvonala. A 2018-as árvíz idején egy PTT felhasználó, aki azt állította magáról, hogy tajvani állampolgár, megosztotta, hogy megmentette a kínai kormány. A kínai sajtótermékek, mint az Apple Daily, a Sanlih TV News, a Xinhua hírügynökség vagy a Global Times, természetesen azonnal felkapták a hírt. Ezek a médiumok azt állították, hogy más tajvaniakat is megmentett a kínai kormány, akik aztán cserébe „térdet is hajtottak” Kína előtt.

Ezek a médiumok Kínát úgy tüntették fel, mint a Nagy Testvért, aki mindig figyel és ott van, amikor szükség van rá. Aztán később kiderült, hogy az egész történet megrendezett volt, azzal a céllal, hogy destabilizálják Tajvant. 

A George Washington Egyetemen működő kutatóközpont, a Sigur Centre for Asian Studies szerint Kína felfigyelt arra, hogy a tajvani választásokban egyre nagyobb szerepet játszik a közösségi média. A kínai egyetemek nagy erőkkel kezdték kutatni a tajvani közösségimédia-használatot, a kormány pedig stratégiát dolgozott ki arra, hogy hogyan fordíthatná a technológiát a maga hasznára.

A 2016-os tajvani választási ciklus alatt a kínai internethasználók hirtelen hozzáférést kaptak a korábban tiltott Facebookhoz. A kínai anyaországban élő felhasználókat könnyen be lehet azonosítani: egyszerűsített kínai írásjeleket használnak, a kínai kormányzat szlogenjeit ismételgetik, és „megmagyarázhatatlanul ellenségesek”. 2016 januárjában ezek a felhasználók telespammelték a tajvani elnök, Tsai és a fő tajvani médiumok Facebook-oldalait függetlenségellenes dokumentumokkal.

Azért választottam ezt a témát, mert komolyan hiszem, hogy a Nyugat nem áll készen egy esetleges Kínai álhír-hullámra. Peking közösségi médiát érintő műveletei jóval komolyabbak és hatásosabbak, mint gondoltuk.

Amíg Oroszország rövid távra játszik, addig Kína a hosszú távra gyúr. Nagyobb szerephez és befolyáshoz akar jutni a nemzetközi politikai színtéren, mint korábban. El akarja érni, hogy az emberek másként tekintsenek a „kínai álomra”.

A Kína által választott technika is roppant érdekes: koordinált üzeneteket használ, amelyek pozitívak és nem fenyegetőek, ellentétben Oroszországgal. És nagyságrendi különbség is van. Amíg az amerikai választókat befolyásolni akaró orosz „trollfarm” maximum 600 embert alkalmazott, addig a kínai műveletben részt vevők létszámát több mint félmillióra teszik.

Csak képzeljük el: ha Kína képes volt több, mint egymilliárd ember betörésére, velünk mi mindent tehet meg.

Források: